Szabó Gaál András, alias Villám Géza megszállott ember, aki ha valamit eltervez, az úthenger sem állítja meg.
Ahogy mostanság mondják, nem „barnával” gurít. Olyan lelkesedéssel mesélt az általa megálmodott és összehozott versenyről, hogy félórányi beszélgetés után már én is azt fontolgattam, meg sem állok Bamakóig.
CKM: Te a legutóbbi Budapest– Bamakót bogárhátúval csináltad végig, de Pesten is láttalak már vele közlekedni. Sikeres üzletember vagy, így hozzád az ember inkább egy pofátlanul nagy dzsipet vagy egy sportkocsit képzelne el.
András: Van mostanában egyfajta lázadás bennem a fogyasztói társadalom ellen, ami azt jelenti, megpróbálok minél kevesebb dolgot vásárolni, minél kevésbé tárgyfüggő lenni. Autóban pedig kevés olyan időtálló van, mint a Bogár, ez a kultuszkocsi. 1950-ben is jól nézett ki, ’60-ban is, ’70-ben is, és ma is jól néz ki. Na meg persze keveset fogyaszt.
CKM: Az új Bogarakról mi a véleményed?
András: Csak egy próbálkozás volt. Az új Bogár pontosan az, ami ellen lázadok, maga a fogyasztói társadalom.
CKM: Ha ennyire megszeretted a kocsidat, akkor nevet is adtál neki?
András: A bamakós bogaramnak még a feleségem adott nevet: Humphrey. Érted? Mert Humphrey Bogár. Szeretem, amikor a nejem magyar–angol szóvicceket gyárt.
CKM: Sivatagi körülmények között hogy szuperált?
András: Teljesen jól. Egyébként az az autó jelenleg Mauritánia fővárosában, egy autókereskedés előtt mint reklámtábla funkcionál, mivel ez az egyetlen bogárhátú az egész országban. Pont ott voltam a múlt héten a terepbejárás miatt, megkérdeztem, mennyiért adnák el, és mondták, hogy 3000 euróért. Nekem belekerült 1000 euróba, teljesen leamortizáltam, míg átértem vele a sivatag másik felére, és most háromszor annyit ér, de igazából nem is akarják eladni.
CKM: Beszélgettem dakarosokkal, akik azt mondták, aki nem úgy fut be a célba, hogy „na, ezt soha többé”, az vagy nem csinálta végig, vagy nagyon szerencsés évadja volt.
András: Igen. Mikor hazajöttem, én is azt mondtam, soha többé, tavaly úgy fejeztem be, hogy ez volt az utolsó. Aztán mégis…
CKM: Akkor ez stimmel. Az a meghatározás is rendben van a Bamakóra, hogy fapados Dakar?
András: Igen. Annyit kell tudni, hogy a Dakar nagyon g…i verseny. Nem szép szó, de ennél jobb nincs erre. Ez egy nyereségérdekelt szervezet, ami abból él, hogy az emberek összetörik magukat és az autójukat. A Dakar abból profitál, hogy rengeteg amatőrt beszervez, akiknek eladják azt a kalandot, amit a tévében látnak, de a legtöbben Marokkóig sem érnek el. Akik pedig mégis tovább jutnak, azoknak egyre keményebb szakaszokat adnak. Lehetetlen napi 20–22 órát vezetni négy-öt napon keresztül, és még élvezni is. Múlt héten pont beszélgettem a Dakar mauritániai képviselőjével – aki, ugye ebből él –, és ô mondta, ezt a versenyt humánus okokból be kéne tiltani. Mesélt egy spanyol apukáról, aki kétségbeesve, zokogva kereste meg őt, mert a fiát, aki motorral versenyzett, négy napja nem találták sehol a sivatagban. Végül meglett a srác vérző fejjel, súlyos sérülésekkel, de utolsó erejéből is azt kérdezte az apjától, hogy: Ugye még benn vagyok a versenyben? Ugye még nem estem ki? ...Ugye még nem estem ki? Másnap pedig meghalt. A Dakar ezekből él… Nekem az ilyen történetek adtak ihletet a Bamakóhoz. A Budapest–Bamakó rally egyik alapkitétele, hogy senki sem eshet ki. Ha egy napon nem érsz be a célba, akkor majd másnap beérsz. Ha a kocsid végleg fölmondja a szolgálatot, beszállsz másokhoz, vagy fölülsz egy vonatra.
CKM: Ezek szerint ez annyira nem is verseny, inkább egy buli?
András: Aki akarja, annak buli, aki azonban a versenykategóriában indul, annak versenyeznie kell. Csak nálunk a szabályok jóval megengedőbbek. Az alapgondolat pont az, ami a Dakarnak volt még harminc évvel ezelőtt. Az ember érezze jól magát, fedezze fel Afrikát, éljen át kalandokat, és közben nyomja a gázt, mint az állat. Kemény a dolog, mert azért napi 600–800 kilométert vezetni zord körülmények között nem kispályás. De nincs az, hogy ha egyszer nem érsz be a célba, akkor viszontlátásra, mehetsz haza. Nagyon sok olyan versenyzőnk volt, aki kihagyott egy-egy etapot, mert nem ért be idôben, de mégis ott volt Bamakóban, és locsolta a pezsgőt, és csajozott, mint az állat, és végig jól érezte magát. Pontosan ez a lényege az egésznek, és ezért merem határozottan állítani, hogy a Budapest–Bamakó rövid idôn belül nagyobb lesz, mint a Dakar.
Hogy milyen okosságokat nyomott még Villám, azt megtalálod a 64-67. oldalon.
2008. 01. 16. 09:37:27 | Frissítve: 2008. 01. 16. 09:37:29
Értékeld!
HA TETSZETT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Címkék:
« vissza
Kommentek (0)
